Mazsi Sejt-Kalandjai

  Sziasztok, kalandorok! Idén nyáron úgy döntöttem, hogy elég volt a bolti, agyoncukrozott, ki tudja, mit tartalmazó lekvárokból. Mert lássuk be: a legjobb, ha magadnak főzöd! Akkor legalább pontosan tudod, mi van benne (és mi nincs – helló, tartósítószerek és műanyag aromák!). Úgyhogy csavartunk egyet a klasszikus cseresznyelekváron, de olyat, hogy a fal adja a másikat! Már a főzés elején megadtam a módját: ment bele a lédús cseresznye mellé a finom illatos fahéj, meg persze a vanília, mert hát a luxusérzet jár nekünk. De ahogy ott álltam a rotyogó lábas felett, és néztem, ahogy az a rengeteg víz próbál elpárologni (türelemjáték, mondom én!), jött az isteni szikra: Mi lenne, ha dobnánk bele egy kis chilit? Nyugi, nem hangyairtót főzünk! Tudom, mit gondoltok: „Mazsi megőrült, csípős lekvárral akarja etetni a családot?” Dehogyis! A titok a diplomáciai érzékben és a remegő kézben van. Csak egy egészen pici, óvatos csipet chilipehely kell bele. Nem az a cél, hogy lángoljon a szád, ha...