Bejegyzések

kofikávé címkéjű bejegyzések megjelenítése

Mennyit ér egy nő a férfinek? (Avagy a bűvös kávé-teszt) ☕🕵️

Kép
  Uraim, egy pillanatra tetszenek figyelni? Van egy fantasztikus hírem: feltaláltam a tökéletes pasiszűrő applikációt, és még csak le sem kell tölteni a telefonra. Úgy hívják: A https://ko-fi.com/mazsisejtjei link. 🔮💻 Ismerős a helyzet, amikor a virtuális térben felbukkan egy úriember, és hirtelen elképesztő beszélgethetnékje támad? Ír reggel, ír este, küldi a bókokat, kérdez, érdeklődik, és úgy tűnik, mintha te lennél az élete értelme (vagy legalábbis a legizgalmasabb rejtvény, amit meg akar fejteni). 💬✨ Aztán eljön a pont, amikor már nagyon sokat tud. Amikor már órákat fektettél a csevegésbe. Én ilyenkor finoman, elegánsan átküldöm a  https://ko-fi.com/mazsisejtjei  oldalam linkjét, és csak ennyit mondok: „Ha tetszik a társaságom, vagy szívesen támogatnád a munkámat, itt meghívhatsz egy virtuális kávéra!” ☕😉 És abban a szent pillanatban… CSEND LETT. 🤫🍃 Nem „bocsi, most dolgom van”, nem „pillanat és jövök”. Nem. Totális, süket, kozmikus csend. Mintha a linkre k...

🛸 AKTA X-MAZSI: Hogyan mentettem meg a Földet az inváziótól (kávé nélkül)

Kép
  „A pillanat, amikor az intergalaktikus bűnözők rájöttek, hogy rossz udvarban landoltak. Az a pink nyíllal jelölt lézerfegyver-eldobás mindent elmond. Én balra, kávé nélkül, zombi üzemmódban.”  Figyeljetek, mert ami ma reggel történt, az még a NASA-t is megbuktatná. Megdőlt a tézis: nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Viszont az űrlények hivatalosan is gyávák. A harmadik típusú találkozás Hajnali 6:30. A szemem még csipás, az agyam kikapcsolt állapotban, a koffeinszintem a béka feneke alatt. Épp a konyha felé zombiztam, amikor vakító, neon zöld fény árasztotta el az udvart. Egy igazi, klasszikus repülő csészealj landolt a muskátlik között. A hidraulika szisszent, az ajtó kinyílt, és kilépett rajta két kis szürke lény. Nagy, fekete szemek, vékony végtagok. Egyértelműen engem akartak. Elrablási kísérlet, gondoltam. Na mondom, neked is jó reggelt, Mazsi.   A galaktikus sokk Megálltak előttem. Én nem mozdultam. Nem volt energiám sikítani. Csak lassan, nagyon lassan feléjü...