Amikor a tudósok benézték: Miért nem szemét a „hulladék” DNS?
Sziasztok Sejtbubusok! Képzeld el, hogy a pasi (vagy a gyerek) benéz a spájzba, meglátja a 42 darab üres, kimosott Tejfölös vödröt, a jégkrémes dobozokat (amikben természetesen pörkölt van a fagyasztóban), meg a guriga madzagokat, és felsóhajt: „Te jó ég, Mazsi! Miért őrizgeted ezt a rengeteg szemetet? Dobáljuk már ki!” Te meg persze finoman leoltod, hogy eszébe ne jusson, mert az a tejfölös vödör tartja majd össze a családi béke maradékát, ha csavarokat kell szétválogatni. Na, drága Bubusaim, van egy zseniális hírem: a sejtjeink pontosan olyanok, mint egy vérbeli, gyűjtögető háziasszony! A világ legokosabb tudósai meg pont úgy viselkedtek, mint a gyanútlan pasik, akik belenyúltak a spájzba. Amikor a kutatók először térképezték fel az emberi DNS-t, büszkén feszítettek a fehér köpenyükben. Aztán jött a pofára esés. Kiderült, hogy a DNS-ünk mindössze 2%-a csinál bármi hasznosat – legalábbis szerintük. Ez a 2% kódolja a fehérjéket, ebből épül fel a hús-vér testünk. A maradék...