Ki lophatná el a Napot? (Avagy miért ne tegyél sót az ablakba!)

 

Sziasztok, Drága Sejttulajdonosok!

Ma egy hatalmas mérföldkőhöz érkeztünk: ez a 180. blogbejegyzésünk, amit együtt építettünk fel ebben a csodálatos birodalomban! Gondoltam, valami ünnepélyes témával jövök, de az internet elém sodort egy olyan ordas nagy hülyeséget, ami mellett egyszerűen nem tudtam szó nélkül elmenni.

Szembejött velem egy videó, ahol teljes komolysággal ijesztgetik az embereket, hogy mindjárt jön a „háromnapos sötétség”, amikor a Föld teljesen elsötétül. De a kedvencem az volt, amikor a hölgy rátért a „védekezésre”: közölte, hogy tegyünk sót minden ablakba, és vásároljunk elegendő fehér gyertyát meg vizet! Én ezen a ponton tovább nem bírtam hallgatni.

Na, álljunk meg egy pillanatra, és kapcsoljuk be a józan paraszti eszünket!

Ki lophatná el a Napot?!

Gondoljuk már át logikusan: a Nap egy gigantikus, izzó csillag a naprendszerünk közepén. Nem egy villanykörte a spájzban, amit valaki egy kattintással lekapcsol három napra, aztán majd visszakapcsolja. A fizika és a csillagászat törvényei szerint a Napot nem lehet csak úgy ellopni vagy lekapcsolni.

És hogy a só az ablakban megvéd a sötétségtől? Vagy a fehér gyertya? Ez tiszta középkori babona modern köntösben! A só fantasztikus dolog a konyhában, és a szervezetünknek is óriási szüksége van rá a sejtmembránok működéséhez (a nátrium-kálium pumpához, ami a sejt-wifi üzemanyaga). De az ablakpárkányon hagyva maximum a port fogja fel, a képzelt sötétséget vagy a világvégét biztosan nem tartja vissza.

A fehér gyertya felhalmozása is ugyanez a kategória. Ha tényleg kikapcsolna a fizika, a fehér gyertya mitől lenne jobb, mint a sárga vagy a kék? Ugyan már!

Az igazi sötétség a FÉLELEM

Tudjátok, mi az igazi elsötétülés? Nem az, ami odakint történik. Az igazi sötétség az, amikor bedőlünk az ilyen hatásvadász, ijesztgető videóknak, és elkezdünk rettegni.

Amikor a félelem átveszi az irányítást, a stresszhormonok elárasztják a testünket. Ez a belső pánik az, ami valójában blokkolja a sejt-wifiket, lelassítja az öngyógyító folyamatokat, és lemeríti a sejtjeink energiatermelő központjait. A videók készítői pont erre utaznak: a ti félelmetekre és a kattintásokra.

A víz felhalmozása persze fontos – ha mondjuk csőtörés van az utcában. De a sejtjeinknek nem a kamrában porosodó, pánikból összevásárolt műanyag palackos vízre van szükségük, hanem arra, hogy a mindennapokban folyamatosan hidratáljuk őket, fenntartva az élet egyensúlyát.

A tanácsom a 180. blogunk alkalmából:
A sót hagyjátok meg a levesbe, az ablakokat pedig nyissátok ki, hogy bejöjjön a valódi napfény és a friss levegő! Ne dőljetek be a hülyeségeknek. Bízzatok a saját testetek és a természet csodálatos, stabil intelligenciájában, mert a ti belső fényeteket senki sem tudja lekapcsolni!

Ragyogjatok ma is,
Mazsi