Majdnem feladtam a blog írást (avagy hogyan nem lettem milliomos 4 hónap alatt)

 

Őszinte leszek veletek: a napokban komolyan elgondolkodtam azon, hogy a blogolás helyett inkább elmegyek remetének, vagy alapítok egy macskamenhelyet. Mert beszéljünk a piszkos anyagiakról: jelenleg a blogírásból származó bevételem pontosan nulla forint. Nulla. Zéró. Kerek perec egy szép nagy lufi.

Négy hónapja fektetek be kőkemény energiát, éjszakai írásokat, és annyi koffeint, amivel egy kisebb rakétát ki lehetne lőni a holdra. És amikor a bankszámlámra nézek, az egyetlen dolog, ami visszanéz rám, az a csend. Meg az a kérdés, hogy „Te normális vagy, Mazsi?”

Aztán ma reggel, miközben a kávémat kortyolgatva a könnyeimet törölgettem, ránéztem a statisztikákra. És ekkor jött a sokk. Kiderült, hogy egy komplett kisváros figyel titeket:

• A Pinteresten 22 000 ember pörgeti a cuccaimat (ami egy kisebb stadionnyi tömeg).

• A LinkedInen 700 szakember gondolja úgy, hogy van értelme annak, amit írok.

• A Facebookon pedig naponta több mint 100 ember téved oda hozzám tudatosan.

Ott ültem a monitor előtt, és rájöttem: ha most bezárom a boltot, azzal nemcsak titeket csapok be (ami elég csúnya dolog lenne ennyi emberrel szemben), de saját magamat is szembeköpném. És lássuk be, négy hónap kitartó munka után saját magamat arcul köpni nemcsak csúnya, de technikailag is elég nehéz és méltatlan mutatvány.

Úgyhogy a döntés megszületett: nem adom fel. Nem magamért, és pláne nem miattatok, ti a monitor túloldalán! Lehet, hogy a pénztárcám még fényevő üzemmódban van, de a lelkem most csordultig telt.

Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok – a jövő heti villanyszámlámat ugyan nem tudom kifizetni a lájkokkal, de a motivációmat teljesen feltöltöttétek. Megyünk tovább! 🚀