Karbit, tejeszacskó és a spájz-háború – Mazsi vallomása a rohanó világról 😂

„A spájz-háborútól a Balaton-partig: Egy képben minden, ami a gyerekkorunk volt. Fokhagymás lángos, tejeszacskó-technika a lemezjátszón és a falon száradó befőtt-szivárvány. Ti is halljátok a bakelit sercegését? 🥐🌀⛵️

 

Mondják, hogy jó gyerek voltam... hát, attól függ, kit kérdeznek! 😂 Nálunk a gyerekkor nem a tablettről szólt, hanem a sóderkupacról és a kreatív pusztításról.

Szombathelyen például az építkezéseken volt a „játszóterünk”, ahol a legnagyobb buli a karbitlopás volt. Néztük, ahogy pezseg a vizesárokban, büdös volt, robbant – mi meg imádtuk! 💥🏗️

A befőtt-szivárvány Marcaliban

 
Mielőtt Szombathelyre költöztünk, Marcaliban éltünk, és a spájz tele volt befőttel. Amikor pakolni kellett, a bátyámmal kitaláltuk a saját „művészeti” projektünket: a teli üvegeket nem cipeltük, hanem elkezdtük a ház falához vagdosni. Élveztük, ahogy a sárgabarack, az eper és a szilva gyönyörű színesre festi a falat. Igazi befőtt-háború volt! 🍓🍏🧱 Anyukám, aki akkoriban a kórházban húzta a három műszakot, váratlanul betoppant. Megállt a színes fal előtt, és csak annyit tudott mondani: „A krva anyátok, mit csináltatok?!”* Hát, azt a fegyelmezést, ami utána jött, senki nem tette volna zsebre... 👋😬

 

Lemezjátszó vs. Tejeszacskó

 
De nem csak romboltunk, alkottunk is! Míg mások az Omegát vagy a Neotont féltették a lemezjátszón, én ipari textilüzemnek használtam. A vadiúj tejeszacskó-tekercseket csíkokra vágtam, rátettem a forgótányérra, és azzal tekertettem fel a szálat, hogy utána lábtörlőt horgoljak belőle. 🌀🧶 Szegény masina nem bírta sokáig a kiképzést, de a lábtörlő elkészült!

 

Balaton és a szabadság illata

 
Bezzeg régen a Balaton még mindenkié volt! Nem volt fizetős kapu, se kerítés, csak a szabadstrand, a nádas susogása és a fokhagymás lángos illata. ⛱️🧄 Akkoriban a legnagyobb veszély az volt, ha 20 óra helyett 21-kor értünk haza a ház elől, és anyu már ott várt a kapuban...

 

Jó ez a rohanó világ?

 
De tudjátok, mi a legszomorúbb? Hogy a mai gyerekeknek lassan nem lesz mire emlékezniük. Amíg mi karbitot loptunk és tejeszacskót horgoltunk, addig ők a képernyőt bámulják. Régen a nagyszülők és a szülők adták át a tudást, ma meg a szülő tanul a gyerektől, hogyan kell bekapcsolni a wifit. A szülők látástól vakulásig dolgoznak, a technika meg olyan gyorsan szalad, hogy közben elfelejtünk élni. Szerintem egy Minecraft-várat nem lehet úgy lerombolni, mint egy spájznyi befőttet, és a digitális emléknek nincs olyan illata, mint a frissen sült kalácsnak vagy a gyerekkori csínytevéseknek.

 

Ti milyen „eleven” dolgokat követtetek el kiskorotokban? Nálatok is repült a befőtt, vagy csak én voltam ilyen művészlélek? 😂 Írjátok meg kommentben!

---

Kávé - 1 EUR

Támogass egy kávéval!
Mazsi vagyok. 4 hónap alatt 82 blog.